Az alábbiakban Taishi Sugiyama, a Canon Globális Tanulmányok Intézetének kutatási igazgatójának cikke olvasható a mai Sankei Shimbunban, „Ne áldozzuk fel a nemzetet a szén-dioxid-mentesítésért” címmel.
Az éghajlat-kérdés, a szén-dioxid-mentesítés stb. egy összeesküvés, amelyet Kína szőtt ki a kanadai szélhámos Maurice Stronggal és egy mozgalommal, amelyet az abban részt vevő Al Gore indított el.
Az évszázad hazugsága Kína kedvenc kifejezését használni, és továbbra is a fején üti a szöget e hazugság kritikájában, és küzd a helyesbítéséért.
Ezen a területen ma is ő a legjózanabb hang a világon.
Olyan esze és intelligenciája van, mint valaki, aki a Tokiói Egyetemen, Japán egyik vezető egyetemén tanult és végzett.
Noha sok áruló végzett a Tokiói Egyetemen, és nagy kárt okoz az országnak, harca valóban nemzeti kincs, Saicho meghatározása szerint.
Ha nem érti a riasztó tézisét, ne nevezze a Japán Diéta tagjait, legyen az uralkodó vagy ellenzéki párt, államférfiaknak.
„Politikusnak” kellene nevezniük magukat.
Az országgyűlési tagokként kapott nagy összegű javadalmazást és különféle kiváltságokat azonnal vissza kell fizetniük az emberek adójából.
A fejlett országok olaj- és gázipari vállalatait azonban a környezetvédelmi aktivisták és az állami pénzintézetek nyomás alá helyezték a szén-dioxid-mentesítésre. Ez a rész elmondja nekünk, hogy környezetvédelmi aktivisták és állami pénzintézetek okozzák a válságot Ukrajnában és tágabb értelemben Tajvanon.
A környezetvédelmi aktivisták és az álmoralizmus által irányított állami pénzintézetek, mindketten Kína zálogai, súlyos válságot idéznek elő az emberiség és a bolygó számára.
Ez a cikk folytatódik.
A szövegben a hangsúly a címsor kivételével az enyém.
Ne áldozza fel az államot a szén-dioxid-mentesítésért.
A helyzet továbbra is feszült, Vlagyimir Putyin orosz elnök csapatokat telepít a határ mentén, és kijelentette, hogy soha nem engedi, hogy Ukrajna csatlakozzon az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO).
Az Egyesült Államok és az Európai Unió kész szembeszállni a gazdasági szankciókkal. Az orosz gazdaság támasza az olaj- és gázexport. Ezért ha az export stagnál, az nagy csapás lesz.
Ukrajna az EU áldozata.
Ha azonban megszakad a gázszolgáltatás, az valójában tönkreteszi Európát. Például Oroszország szállítja Európa gázimportjának mintegy 40%-át, főként vezetékeken keresztül.
Mi történne, ha ezt a gazdasági szankciók miatt leállítanák?
Egész Európában hiány lesz a fűtőanyagból. Európában a tél közepén ez akár sok halálesetet is jelenthet.
Súlyossá válna az áramhiány is, és leállna a gyártás. Ez megsemmisítő csapás a korona által károsított gazdaságra.
Az EU már nem tud megfelelően élni orosz gáz nélkül.
Emiatt Oroszország teszteli a vizeket, hogy lássa, meddig megy el az EU a súlyos gazdasági szankciók bevezetésével vészhelyzetben.
Németország gyengesége különösen szembetűnő.
Dekarbonizáció és Oroszországtól való függés
Mi az oka annak, hogy az EU ennyire függővé vált Oroszországtól?
Az EU megszállottja volt a „klímaválság” elméletének, és alig várta a szén-dioxid-mentesítést. Ennek eredményeként a széntüzelésű energiatermelés visszaszorult, és nőtt a gáztüzelésű energiatermelésre való támaszkodás. Az EU sok szélenergiát vezetett be, de amikor nem fúj a szél, akkor azt gáztüzelésű energiával kell pótolni.
2021 elejétől egészen a nyárig sok nap fújt az enyhe szél, ami megnövelte a gáz iránti keresletet és ugrásszerűen megemelkedett az ár.
Mivel Európában bőséges gázkészletek vannak, akkor sem kellett volna importra támaszkodnia, ha a gáz iránti kereslet nőtt volna.
A fejlett országok olaj- és gázipari vállalatait azonban a környezetvédelmi aktivisták és az állami pénzintézetek nyomás alá helyezték a szén-dioxid-mentesítésre.
Emiatt a természeti erőforrások fejlesztése stagnált, kőolaj- és gázüzletágukat is eladták.
Emellett az európai országok gyakorlatilag betiltották a palagáz-kitermelési technológiát, amely a szennyezési problémák miatt forradalmasította az Egyesült Államok gázpiacát.
Ezzel szemben az Egyesült Államok a palagáz-fejlesztés révén a világ legnagyobb gáztermelőjévé vált, a gázárak pedig rendkívül alacsonyak lettek.
Európában a palagáz-készletek valójában ugyanolyan bőségesek, mint az Egyesült Államokban.
Ha úgy fejlesztették volna, mint az Egyesült Államokat, akkor ma nem Oroszországon múlna.
Emellett a németországi és más országok atomenergia-ellenes mozgalma is növelte a gáztól való növekvő függőséget.
Németország három atomerőművet leállított 2021 decemberében, amikor az energiaválság nyilvánvalóvá vált.
A tervek szerint 2022-ben további három atomerőművet állítanak le, hogy befejezzék a nukleáris kivonást.
Ennek eredményeként Európa szűkös gáztartalékokkal lépett be erre a télre.
Gondolja át újra a megújuló energia prioritásait
Az ukrán válság összetételét tekintve Putyin úr a legnagyobb haszonélvezőjey az EU dekarbonizációjának (és atomenergia-ellenességének).
Mi lesz akkor Japánnal?
Európához hasonlóan Japán szélsőséges dekarbonizációja, a megújuló energia prioritása és az atomenergia stagnálása veszélyezteti energiabiztonságát, sőt nemzeti függetlenségét és biztonságát is.
Mit kell tenni? Sok pontot kell megvitatni, de háromra összpontosítok.
Először is fel kell gyorsítanunk az atomerőművek újraindítását. Mérsékelni fogja a nemzetközi LNG (folyékony földgáz) áremelkedésének gazdasági hatását.
Segíteni fogja az EU energiaválságát is azáltal, hogy enyhíti a nemzetközi hiányt, és több LNG-hajót küld az EU-ba. A második a széntüzelésű erőművek helyzete.
Másodszor, újra kell gondolnunk a széntüzelésű energia helyzetét. Japán jelenlegi Alapvető Energiatervében a széntüzelésű energia csak silány szerepet kapott.
Japánnak 2030-ra kell emelnie energiatermelési előrejelzését, és hosszú távon stabil és megfizethető szénbeszerzést kell megvalósítania.
Harmadszor, el kell kerülnünk a Kínától való függést a dekarbonizáció révén. A dekarbonizációs politika nem dematerializáció; pont az ellenkezője. Különösen aggasztóak az elektromos járművek (EV).
Lehet, hogy az elektromos járművek nem használnak olajat, de nagy mennyiségű ásványi erőforrást igényelnek az akkumulátor- és motorgyártáshoz.
A kínai vállalatok túlnyomó részesedéssel rendelkeznek a neodímium, a motorgyártáshoz nagy mennyiségben szükséges ritkaföldfém és a kobalt, az akkumulátorgyártás nyersanyagának előállításában.
Hogyan fog Japán és az Egyesült Államok szembeszállni azzal, hogy Kína megfélemlíti a szomszédos országokat és régiókat, például Tajvant?
Természetesen az erő az egyik módja, de nem olyan egyszerű használni.
Ha viszont olyan a helyzet, hogy ha leállítják a Kínából származó erőforrás-ellátást, az tönkreteszi Japán ipart, akkor nem lesz könnyű szankciókat bevezetni.
Más szóval, ugyanaz a dinamika, mint Oroszország, Németország és Ukrajna között a gáz tekintetében, Kína, Japán és Tajvan között is megtalálható lesz a ritka földkupacok tekintetében.
Ugyanez vonatkozik a Senkakukra is.
Japán jelenlegi dekarbonizációs energiapolitikája diktatúrát erősít, és lerombolja a demokráciát.
Japánnak fel kell függesztenie a megújuló energiát előnyben részesítő politikáját, és sürgősen újra kell gondolnia energiapolitikáját.