A következő Ryusho Kadota, egy feltörekvő újságíró könyvéből származik, amely 2021. május 8-án jelent meg New Class Struggle Theory, Media and SNS Gone Wild címmel.
Minden olvasni tudó japán állampolgárnak el kell mennie a legközelebbi könyvesboltba, hogy előfizethessen.
A lehető legjobban tudatom a világ többi tagjával.
Bevezetés: “Médialincselés” a kenguru udvar korában
A médialincselés célja
Mikor vált Japán az idősek zaklatásának nemzetévé? “Mi a baj ezzel a történettel? Nem arról van szó, hogy a nők felsőbbrendűek?
2021 februárjában, amikor Yoshiro Mori rendkívüli “médialincselése” megtörtént, többször hallottam ilyen megjegyzéseket olyan emberektől, akik elolvasták Mori megjegyzéseinek teljes szövegét.
Nem törődnek a „tényekkel”, amit mondott. Nem kell mást tenniük, mint kengurubíróságot tartaniuk, és csapást mérni a „hatalomra”.
Valahányszor megkérdezték, ezt válaszoltam.
Február 3-án, a Szervező Bizottság sajtónyilvános ülésén Mori úr hosszasan beszélt körülbelül 40 percig. Ez akkor történt, amikor a média online hallgatta.
Mr. Mori mindig hosszan beszél, de ezen a napon még a szokásosnál is beszédesebb volt.
A Japán Sportolimpia tér, a konferencia helyszínének leírásával kezdte. A továbbiakban a Chichibunomiya Stadion közelgő áthelyezéséről, a Rugby Union szerepéről a rögbi világbajnokságon és sok más témáról beszélt.
Az átirat olyan nagy volt, hogy körülbelül 8400 szóból vagy 21 oldalas 400 karakteres kéziratból állt.
Körülbelül 500 szó a tömegmédiában szereplő nőkről szólt.
Ebben a részben Mori úr ezt mondja: “A nők kiválóak, ezért ha van egy üresedés, mindig nőt választok a pozíció betöltésére.
Ez a női képességek dicsérete, vagy inkább az előtte álló szervezőbizottsági nőké.
Mori megbeszéléseit azonban nem könnyű lezárni.
Eltévedt, kitérőt tett ide-oda, és végül egy előre meghatározott következtetésre jutott. Ez az úgynevezett “Mori-módszer”, amelyet a politikai osztályon bárki ismer.
Ezen a napon, mielőtt befejezte, bejárt egy mellékutat, mondván, hogy a Rugby Union – amelynek elnöke volt – női elnökségi tagjai nagyon versenyképesek voltak, és a találkozó elhúzódott.
Bárki, aki ismeri a Mori történetét, nevetve azt mondta volna: „Ezt a kitérőt azért tette, hogy dicsérje az előtte álló szervezőbizottságban lévő nőket?
Este 6 óra után azonban megváltozott a légkör, amikor az Asahi Shimbun digitálisan terjesztett egy cikket.
Az Asahi cikkének a címe: “A sok nővel való találkozás időbe telik”, írta Yoshiro Mori.
Ez volt a cikk címe az Asahiban.
Azok, akik hallották Mori megjegyzéseit, és ismerték Asahi módszereit, meg kellett győződniük: „Ó, felfogtad ezt?
Azonnal tudták, hogy Asahi azt tervezi, hogy a nőkkel szembeni diszkriminációvá teszi, és problémát csinál belőle.
Az Asahi egy olyan média, amely páratlan a kijelentések összevágásában és összeállításában.
Ahelyett, hogy a második félidő létfontosságú részére összpontosítottak volna, vették a fáradságot, hogy az első félidő “mellékútjára” összpontosítsanak, amely mindössze 500 szavas volt.
Egy riporter azonban, aki ismeri a “Mori-módszert”, természetesen a következő cikk címét adta volna.
[A nők kiválóak. Ezért választok nőt, ha üresedés van.] Yoshiro Mori
Pont az ellenkezője volt.
Természetesen ez nem lenne támadási anyag az Asahiban, tehát nem cikk.
Ez persze nem lenne jó cikk az Asahiban, mert nem lenne támadás anyaga, Asahiban pedig szög nélküli papír nem megengedett.
A „horgászat” kifejezés egy titkos szó Asahi belső nyelvén, ami azt jelenti, hogy kiforgatják a tényeket, hogy elveiknek, állításaiknak vagy vállalati politikájuknak megfelelően „hozzanak” egy cikket.
A kifejezés 2014-ben vált híressé, amikor a bizottság egyik tagja, Yukio Okamoto diplomáciai kritikus a következőket írta az Asahi-n belül létrehozott, harmadik féltől származó bizottság jelentésében, amely a vállalat által a komfortnők problémájával kapcsolatos tudósítások vizsgálatára szolgált.
A „szög” kifejezést az Asahi több alkalmazottja nyitotta meg, köztük a bizottsági meghallgatásokon részt vevők is. Azt mondta: “A tények elmondása nem elég egy híradáshoz; csak akkor kerülhet a címlapra, ha az Asahi Shimbun saját irányt ad.” Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a tények önmagukban nem elegendőek egy történet elkészítéséhez.
Nemcsak Okamoto úrnak, hanem a nagyközönségnek is meg kell lepődnie azon az érzésen, hogy „a tények önmagukban nem alkotnak történetet.
Egyszerűen fogalmazva, természetes, hogy magukat a tényeket változtatják meg annak politikája szerint.
De ez az Asahi Shimbun.
Ebben az esetben a cél az, hogy csapást mérjünk Mori úrra és a tokiói olimpiára, remélhetőleg kikényszerítve annak törlését, legyőzve az LDP-t a választásokon, és eltávolítva Yoshihide Suga miniszterelnököt a hatalomból.
Asahi cikkei ezt a célt célozzák, és kényelmesen megváltoztathatják a tényeket.
Amire szükség van ahhoz, hogy Mori megjegyzéseit „a nőkkel szemben tiszteletlennek” minősítsék, az a kérdés nemzetközivé tétele.
Más szóval, meg kell találnunk a kérdést külföldi velemátm.
Ezzel külföldön is ellensúlyozhatják a problémát és irányíthatják a hazai közvéleményt.
Ennek során az a legfontosabb, hogy „abszolút” szavakat és fogalmakat találjunk ki, amelyekkel senki sem tud szembeszállni.
Ehhez egy alapszóra van szükség.
A következő kulcsszavakat használták Mori úr feljelentése során, és jelentős hatást gyakoroltak.
Szexista ■ nők elleni diszkrimináció ■ nők megvetése
Ezeket a szavakat használta az Asahi Shimbun, a Mainichi Shimbun, az NHK és mások angol nyelvű cikkeiben.
“A japán szervezőbizottság vezetője szexista, és megbocsáthatatlan felhívást tett a nők ellen.”
Erről számolt be a külföldi média Yoshiro Moriról.
Azonban, aki ismeri Mr. Morit, senki sem hiszi el, hogy szexista vagy nőbecsmérlő figura lenne, közismerten tiszteli a nők hatalmát, itthon és a politikában egyaránt.
Az Asahi vezette japán média azonban nem törődik a „tényekkel.
Ezt követően alaposan átvezeti a Media Lynch Kenguru Bíróságát, és fiktív dolgokkal temeti el az illetőt.
Tegyük fel, hogy külföldön azt jelentették, hogy az illető rasszista és nőbecsmérlő személy. Ebben az esetben mindössze annyit kell tenniük, hogy ezt az információt felhasználják arra, hogy észrevételeket kapjanak külföldön befolyásos szponzoroktól és politikusoktól, vagy Japánban politikusoktól, üzletemberektől, szponzoroktól, értelmiségiektől, sztároktól stb.
Ha egyszer sikerül valamit „diszkriminációnak”, „emberi jogoknak” vagy „megvetésnek” nevezni, akkor többé nem szállhat szembe vele.
Ha ellenzi, akkor a támadás célpontja lesz.
Így aztán véghezvittek egy abnormális “csoportos lincselést” hétköznapi emberek bevonásával.
Így a 83 éves Mori úr, aki eddig rákkal küzdött, és hetente háromszor mindent megtett a dialízis kezelésében, kénytelen volt lemondani.
A férfiak és a nők „neve” közötti különbség hangsúlyozásával gyengébb helyzetbe hozták a nőket, és rasszistát csináltak egy emberből, mint „megvető” és eltemető személyt.
A japán média ilyen módszerei a szó minden értelmében aljasak.
Nem volt tények ellenőrzése, udvariasság, irgalom, diszkréció, semmi.
Mélyen csalódott voltam, nemcsak a médiában, hanem magában Japánban is.
Emberek, akik leleplezik, becsmérlik és megvetik a “japán szégyent”, amelyet a világ előtt vállaltak.
Nincsenek szavak azoknak az embereknek a leírására, akik a közösségi oldalakon keresztül csatlakoztak a tömeges lincseléshez, manipulálva őket a létrehozott “új osztályharcba”.
Ez a cikk folytatódik.